Gegii

Na megint itt vagyok. Nem volt kedvem eddig irogatni, most rámjött. Persze nincs is olyan létfontosságú dolog - bizonyosoktól eltekintve - amit le kéne írnom, hiszen mint már korábban is leírtam elég feleslegesnek érzem eztaz egészet. Viszont kétségtelen vannak új dolgok, amik fontosak lehetnek.

Jossal a második meetingen kiderült, hogy nem csak egyszerűen át akarják rántani egyik helyről a másikra az adatbázist, hanem az adatbázis szerkezetet is meg akarják változtatni. Ez már nem olyan egyszerű és ami a legfontosabb nem tudományos munka, bár persze mi annak fogjuk eladni, márha elkészül!:) Viszont az biztos hogy az ilyen konvertálásos cuccok mindig nagy szopók.

Voltam egy melegételes menzán. Képzeljétek láttam egy marhapörköltet! Tiszta csoda, normális kaja. Az utolsó adagot az orrom előtt vitték el...így maradt az ilyen tésztás mittomén milyen kaja. Legközelebb korábban megyek, hátha megint lesz normális kaja és akkor még jut is nekem!:)

Ezenkívül a szállásom házigazdája egy nő, aki középkorú (férje nincs) és üvölteti minden kurva reggel a komolyzenét. Én még ilyet nem láttam. Minden reggel és délelőtt, ahogy most is. Fel nem foghatom hogy a világon nincs olyan hogy fülhallgató? Nekem van egy majd lehet hogy odaadom neki és veszek egy másikat, mert ezt nem lehet kibírni. Ezenkívül a fűtést itt az emberek nem veszik komolyan. Este lekapcsolják, se a fürdőbe se a szobába nincs. De még az egyetemen sem volt tegnap. Úgyhogy ha erre jártok jól öltözzetek fel.

Ezt a napom kiveszem. Lenne dolgom de majd meglesz. Nem kell sietni, időnknél már csak eszünk van több. Egyébként tegnap találkoztam egy másik arccal, Vincentnek hívják. Fiatal, jófej srác. Elég sokáig beszéltem vele, de majd az első meeting jővő hétfő-kedd magasságában lesz. Ezenkívül találkoztam egy ERASMUSos csajjal is, aki szintén magyar, és szintén a Jos a konzulense. Térinformatikával foglalkozik, de amúgy otthon meg agráregyetemre jár. Rendes volt, kikérdeztem az ERASMUSrol, meg a magyarokról Leuvenben és mondta hogy az egyik egyetem egy egész épületet bérel csak magyaroknak és ez a csaj is ott lakik. Azt mondja - kis túlzással - minden nap party van, szóval elveszett lelkek, jöhettek ide partyzni. Nyugodtan helyet is cserélek akárkivel, szóljatok bátran!:) Tudom ilyenkor mindenki azt gondolja, hogymekkora lehetőség. Jah, mindenki így gondolja, csak konkrétan jönni nem akar senki...ne kamuzzatok!

Egy kicsit az egyetemről, szabályokról, PhD képzésről. Az egyetemen totálisan más szabályok vannak mint nálunk. A fent említett csaj mondta, hogy itt egy tárgyból csak egyszer vizsgázhatsz. Ha ezen elhúznak, akkor buktad a tárgyat, így jártál. Majd jövőre. "Egyébként is jövőre  minden könnyebb lesz". Ugye ezt is megmondtam már mikor:P

A másik dolog, hogy itt normális PhD kurzusok vannak, meghatározott időben stabilan. Voltam bent egy ilyenen. Nagyon jó volt, de ami a legdurvább, hogy nem tart tovább egy óránál. A legmodernabb kutatásokat ismertetik és az óra utolsó részében beszélgetnek a hallgatókkal brainstorming jelleggel. Olyan is volt hogy a prof előadásába két diát egy PhD hallgató írt. Interaktív jelleggel mennek itt az órák, és vezetik a PhD hallgatókat, ugyanakkor nem szabnak határt a hallgatók képzeletének. Nehéz ezt leírni, érezni kell egy ilyen közösséget. Nem kapkodnak bele minden témában, stabilan egyre fókuszálnak. Persze nekik könnyebb, mert már van "múltjuk", de én azért azt látom, hogy olyan egyetemeken, amelyeknek szintén van múltja, sem biztos hogy képesek ilyen előadásokat tartani és friss kutatási témákat ismertetni a fiatalokkal. Pontosabban ebben biztos vagyok, mert tapasztaltam (ezek a kamu PhD-k amiket említettem, a kérdőívesek, nagy kedvenceim). Úgyhogy a Valcsinak igaza volt abban, az embert megváltoztatja a külföld.

A mai napomat kivettem szabadnapnak. Tegnap az informatikai infrastruktúra felállításával kellett szórakoznom és már nagyon úntam. Meg nekem ez az erdészeti téma nem nagyon fekszik. Ezzel nem akarok megbántani senkit, de nekem ez a bizonyos paraméterek mellett 100 év múlva a talaj összetétele majd várhatóan ilyen lesz, ha ilyen fát ültetünk oda, ez nekem nem jön be. Nekem mindig van egy olyan érzésem, hogy az ilyen modelleket nem tudják ellenőrizni. Csak 100 év múlva. Akkor meg majd mi lesz? Tévedtünk, bocsi?!:) A csajtól kérdeztem, hogy erről mi a véleménye, hogy mi van akkor ha valami másik paramétert nem vettünk bele a modellbe és bukó lesz a dolog. Erre azt válaszolta, az egy másik PhD:)))) Mennyire igaza van... 

Függetlenül mindentől nagyon okos emberek vannak itt, intelligensek, szóval nem rosszat akartam írni róluk egyáltalán, csak azt mondom nekem ezek a dolgok nem jönnek be! De ettől még lehet jó a téma mások számára.

Holnap lesz egy meetingem Jossal, az egyik program már pörög, a másikat meg talán ma felrakom. Aztán ezt a konverziós dolgot le kéne zúznom a jövő héten. Akkor maradna egy hetem a papírmunkára, az utolsó hét meg elrohan és akkor már mehetek végre haza innen. Március 14.-n LORD koncert lesz a hangárba, ennek örömére aki ismer, tudja mit fogok cselekedni akkor!:)

Na megint itt vagyok. Tegnap épp mélyponton voltam, így nem bloggoltam. Nem tudom mi volt velem, de egyszerűen rámjött, hogy elegem van az egészből. Igazából a legnagyobb baj az volt, hogy ugye hamarosan lesz Valentin nap és haza akartam utazni egy hétvégére, mert hát mégis csak Valentin nap. Ráadásul az első. Már kezdtem szervezkedni, de olyan 60-70K a repjegy. Az pedig nem kis pénz...nagyon nem kis pénz. Tudom mindenki azt gondolja magában, hogy van olcsóbb jegy is. Persze hogy van. Csak egyet emelek ki. Mehetek 25K ért de ahhoz innen el kell utaznom a Charleroi Reptérre, ami Leuventől nem két perc. Ennek ugyan nem tudom hogy mennyi az utazási költsége, de gondolom nem 2 euro. Akkor felszállok a gépre, amely elvisz Pestre. Onnan eljutok a keletijig, ami megint nem 10 perc. Ezután felszállok egy IC-re ami elvisz Sopronig, az viszont már 4-5K vonatjegy, mivel bizony már dolgozó ember vagyok és nincs diákom. Vagyis van, de mivel nem szeretek csalni, ezért nincs.:)  Jah és ugye ezt a folyamatot be kell szorozni kettővel pénzügyileg meg időben is, mert vissza is kell jönnöm. Na ugye ha direktbe mennék nem fapadossal, kábé ugyanott vagyok, plusz minusz!:) Pláne ha belekalkulálom az idő-ár viszonyt. Szívás...

Szóval nem volt olyan entitás a földön amit ne szidtam volna. Délután bejött hozzám Jos, megkérdezte mizu van. Nyeltem egy nagyot, aztán normálisan elmondtam hogy minden ok. Kellemes hétvégét kívánt és örült, hogy találtam normálisabb szállást, meg hogy adminisztratíve rendben vok. Rendes ez a Jos. Hétfőn fogok vele egyébként találkozni reggel 9:30-kor. Hazamentem de még rosszabb lett. Ugye a szabályokat jó okkal alkották meg: soha ne menj ki egyedül!

Közben érdeklődött az otthoni konzulensem is de aznap nem volt erőm visszaírni neki, de egy kicsit féltem is hogy olyat írok le (vagy úgy írom le), amit később megbánhatok (nevezetesen hogy indulok haza, persze kicsit durvábban:)).

Este Vera 3 és fél órán keresztül vígasztalt. Édes volt, mindent bevetett hogy ne legyek szomorú. Sikerrel járt, jobb lett a kedvem, ezért fél 2 magasságában elaludtam.

Későbben keltem fel, még mióta ittvagyok nem aludtam ilyen mélyen. Aztán elmentem bevásárolni a közeli szupermarketbe. Bevásároltam meg minden. Itt térnék ki egy érdekes dolgora. A belgáknak nincs konyhájuk, csak hambin meg kebabon élnek. Jah meg bagetten. Az egyetemi menza mindig valamiféle leves, meg bagett. Nincs más. Vagy mehetsz étterembe 20 euros kajákat enni és ez még akkor még nem elit helyről beszéltem. Na gondoltam megyek bevásárolok felvágottból. Kerestem a felvágottas pultot, de aztán rájöttem hogy az sincs. Nincs a boltokba ilyen pult. Minden kaja csomagolt. Szóval én nem tudom, de én el is hiszem hogy ezek félnek az ilyen H1N1-től. Ilyen ételek után nem csodálom hogy semmi immunrendszer. Anélkül meg én is félnek egy kis vírustól!:) De egyébként ez most csak fanyar humor volt, majd még később részletezem miért.

Szóval megebédeltem, megnéztem egy részt a sorozatomból, aztán gondoltam irány fitness center. Itt nem adnak ugye törülközőt, de most már okosabb voltam, vittem magammal. Nem is volt gond amíg nem jött a 6 óra. Ugyani ezeknél a 6 óra a game over. A jó öreg Croco meg 10-ig is nyitva van szombaton is. Na mondom ennyit a szolgáltatásokról, ráadásul ha nem kérdezem meg hogy "zársz?" akkor bezárt volna a csaj. Hát ez se az esze miatt doglozik ott...

Még annyit erről az egészségről, hogy itt mindenki sportol. A tanulók, a nők, a férfiak, az idősek, a fiatalok, mindenki. Kedvenyük a futás. Rengeteg futó ember van. Leuvent körbeveszi egy gyűrű, ők találóan "ring"-nek hívják köznapi nyelven. Ez olyan mint nálunk a Lővérkör csak kicsit nagyobb. Ezen mint az őrültek tömegek futnak. Ráaádsul nem éreznek: rövidgatya, semmi sapka max egy fejpánt. Én sem vagyok az a fázós típus, de azért itt nem mennék el futni rövidgatyába.:) Szóval érdekessek az emberek, más világ van itt az biztos.

A másik érdekes dolog, bár ezt már ausztriában is láttam, hogy érdekes módon itt mindig nyitva van mindegyik pénztár. 2 percnél tovább senkinek nem kell várni. Ez igaz például a recepciókon is: egy ember van, mégis mindenki halad. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy itt is vannak bunkó, haragszok a világra emberek. Ma például a pénztáros volt ilyen, akinél fizettem. De mondjuk kevesebb van belőle ez biztos. Sokkal kevesebb.

Nagyjából ennyi a hétvége tulnyomó része, még talán annyit tudok mondani, hogy a konzulensem írt egy válaszlevevelet (mert szombaton nem smst írtam neki, hanem mailt), amely elég bíztató volt számomra. Most épp vártam a Verát, hogy a szokásos '"energiákat" küldje nekem a következő napra!:) De sajnos most írta egy mailben, hogy ma nem tud jönni msnre:((((

Ma vagyok először teljes napot az egyetemen. Ennek örömére délelőtt kutattam egy kicsit, de kaja után annyira ellustiztam, hogy belevetettem magam ebbe a bloggolásba. És ha már így van, akkor összefoglalásszerűen leírom mi a szitu valójában ezzel az egész külföldi cuccal, meg PhD-val stb.

Az első és legfontosabb hogy a csókák ottvannak a toppon. Látni rajtuk, hogy nem ma kezdték a szakmát. Csak jót tudok elmondani, amennyire megismertem őket. Nagyon rendesek, mindenki mosolyog, segít azonnal, senki sem ideges. Minden nap 11-kor közös kávézás, teázás van. Látható hogy csapat működik itt, ismerik egymást az emberek. Ugyanakkor azért itt sem döglenek meg a munkába. Most én is lógok, de ne azt higgye senki hogy más nem ezt teszi itt. Van a főnök, a Jos, hozzá még nem mertem bekukkantani, de a többi velem egykorú PhD hallgató, illetve munkatárs ugyanúgy hallgatja a zenét, meg nézi az itteni "index.hu"-t, mint nálunk otthon. Beérnek kábé 9-re, akkor 11-kor szünet, utánna ugye kb. egy óra múlva ebéd. Pikk pakk ott van a két óra. Ezután jön a délutáni turnus, de még azt nem tudom ki meddig marad itt, de kiváncsi vagyok. Mindenesetre nemrég mentem végig a folyóson. Az egyik oldalán 6 iroda van + a főnöké. Ebből három zárva van. Az egyikbe egy srác ül és youtube-t néz. A másikba nem látok rá a csaj monitorjára, de a füles rajta van.:) van egy konyhai rész, oda járok ki vizért. Ott ül négy faszi és már körülbelül 2 órája dumál. Igaz azt nem tudom, hogy miről, de szerintem a meetingeket nem a konyhában tartják:D

Még mielőtt folytatnám ezt a gondolatmenetet a korábban már említett sráctól (felvidéki magyar) megkérdeztem milyen a PhD-k élete odakint. Nem tanítanak tárgyakat, csak egy egy laborra ugranak be. Mivel ő is hamarosan végez, ezért jövő félévtől lesz valami tárgya. Azt mondta, hogy a célja az hogy minél hamarabb letudja ezt. "Legyen meg aztán kész" - ezt mondta szóról szóra. Megtudtam hogy ERASMUS-os és kiküldték irodalmazni. Jól olvassátok, irodalmazni.:) Mondjuk sokan mondták, hogy a Leuveni Könyvtár nagyon híres, de azt hittem ez a könyvtárba járás már kiment a divatból. De úgy látom az Internet jótékony hatását nem mindenki éli át úgy ahogy én. Semmi gond, nem vagyunk egyformák. Tudom most mindenki azt hiszi itt egy kocka, de nem tartom magam függőnek. Az Internet egy eszköz. Ez olyan dolog, hogy aki kocsival jár dolgozni, az kocsifüggő? Ma olvastam az indexen egy baromságot, hogy az Internet depressziót okoz. Ha ez így van, akkor nekem már halottnak kéne lennem...britt tudósok! VIVÁT!

Visszatérve a srác azt is mondta, hogy fogja, megír egy cikket, elküldi a pesti egyetemére, ahol tanult, aztán kiadják, és máris kész az idegennyelvű cikkje. Van neki már ilyen pár. A mese tanulsága, hogy iganis vannak olyan emberek, akik máshogy látják a világot és jól és hatásosan csinálják a dolgokat, holott nekünk mást mondanak: csináld ezt csináld azt, dolgozz minél többet, napi 10-12 órát. Egyre kevésbé hiszek ebben. Pontosabban sose hittem! De néha vannak olyan pillanatok amikor meg kell hajolni a mindenható(k) akarata előtt!:) Ejj de szépen mondtam! A viccet félretéve megpróbáltam, hogy az a jó-e, ha irányítanak. A válaszom nem. Azt is próbáltam, hogy oké legyen úgy ahogy a közösség (team) akarja. Ide is kijöttem, próbáltam fogást találni már korábban is mindenhol, hogyan lehetne jobb a teamnek, de nem találtam. Szóval ez a megalkuszok dolog sem igazán eredményes ahogy látom. Valahogy az a baj, hogy itt mindenki azonos hullámhosszon van, mindenkinek ugyanaz fontos. Nálunk meg valahogyan olyan embereket válogatnak össze, akik kurvára más dimenzióban élnek. Így nem is jön létre igazi csapatmunka. Ez körülbelül a jól ismert "single version of truth" probléma. Vagyis az igazságról mindenkinek megvan a saját elképzelése, csak míg Belgiumban ez hasonló az embereknél, addig nálunk totálisan szétszort.

Persze ez nem népszerű és ha ezt bizonyos emberek előtt mondanám, akkor azt mondanák, hogy  komolytalan vagyok. Meglehet. Mindenesetre én nem így gondolom. És ha azt mondom, hogy Leuvenbe 1000 km-re az otthontól is ugyanazt mondta nekem egy Prágában tanuló srác, amire már magam is rájöttem régen (Emlékeztek? Andrásbánál!:)), akkor szerintem bizonyítottam is, hogy tényleg más módszerekhez kell folyamodnom/folyamodni. Nem mertem meglépni, mert féltem hogy mit szólnak a többiek, meg ne én legyek már a csapatban aki mindig keresztbe tesz.

Régebben is le akartam írni ezeket a dolgokat, csak most volt rá teljes legitimitásom. Eddig mindig az volt mondva, hogy még nem voltál kint, nem tudod milyen, meg ezt így biztosan nem lehet, azt meg úgy biztosan nem lehet. Hát kijöttem és elmondhatom hogy ugyanaz van itt is mint otthon, két kivétellel: (1) tele vannak pénzzel, (2) rettenesetesen jól tudnak szervezni, más a felfogásuk. Szóval senki ne mondja hogy nem lehet. Dehogynem lehet! Csak könnyű azt mondani, hogy nem lehet. Itt mindig mindenre van idő, meg pénz. El nem hiszem hogy ezt egy otthoni környezetben (szűk környezetre gondolok) nem lehet megcsinálni. Biztos meglehet!

A fentiek miatt épp ezért az első meetingen a Jos már útba is igazított. Körülbelül 1 óra alatt elmondta, miből lehetne megírni egy cikket. Így aztán ezt a dolgot akár otthon is csinálhatnám/csinálhatnánk. Említettem hogy infos téren ilyen adatbáziskonvertációs dolog nem igazán tudományos szerintem...És?...Akkor mi van?

Véleményem szerint három lépcsős ez a PhD-s cikkezés (ezekben van a korábbi tapasztalatom is, meg a msotani is):

1, Amikor egy kis részfeladatot vállalsz (adatbáziskonvertálás), de az eredményeket a profok (szakmabeliek) írják meg (informatika);

2, Amikor már érted a tudományos módszereket, összehasonlítod őket és az adatok alapján a legjobbat, mint eredmény tálalod, vagy amikor egy más területen vetsz be egy addig azon a területen nem használt módszert (módszerek alkalmazása);

3, Amikor totálisan új dolgot találsz ki és a többivel szemben ez bizonyítottan jobb.

Egy másik csoportosítás is van:

1, Kamu: kitöltök 1000 kérdőívet és levonom a "téziseket";

2, Fogom, begyűjtöm az adatokat és elmondom, hogy a fű azért zöldebb, mert ma több eső esett (hurrá!) 

3, Komoly eredmények, bizonyított hatásosság és nem a jővőre való hagyatkozás → piaci használat, eredményesség.

Josék a 2, tipussal foglalkoznak: megfigyeljük a paramétereket, majd azt mondjuk hogy 10 év múlva ez ilyen lesz, ha ezt a fafajt ültessük oda. Aztán ez vagy olyan lesz vagy nem...Mivel felhívták a figyelmem, hogy ne kérdezzek túl sokat, ezért nem merem megkérdezni hogy mi van, ha a talaj összetételének a meghatározásakor az éghajlatváltozás, vagy az állatvilág hatása is baromira érvényesül. Persze 10 év után senki nem kérdezi meg a végzett PhDs-tól hogy TE! Akkor most hogyis volt ez? Persze én is úgy tudom hogy 10 éven belül kipusztul az emberiség. Tulajdonképpen már a 70-es 80-as évektől pusztulunk kifelé. jah és egyébként meg megölt minket a H1N1. Ilyen Phd-t én is irok szívesen!:) Elfogadod Laci?:P

Ilyen cikkeket otthon is simán meg tudnánk csinálni, feltéve, ha lenne aki vezessen minket megfelelően. Mint ahogy ezt teszik egymással az emberek: vezetik egymást. Ez a jó kifejezés! Nem csak Jos vezet, hanem mindenki mindenkit, amikor kell. Viszont azt látom, hogy ez nálunk nem fog bekövetkezni ebben az évezredben és mivel én 127 évig élek csak, ezért azt nem valúszínű hogy megélem, szóval egy két dolgot máshogy kell majd csinálnom.

Mindenesetre ha még mindig azt mondjátok hogy ááá ez a gyerek hülyeségeket beszél, és mégis ki akartok jönni külföldre, akkor a következő szabályokat kérlek fontoljátok meg:

1, Soha ne gyere ki egyedül!

2, Mindig külön lakjál!

3, Egy középfokú nyelvtudással (meg egy kis sorozat szókinccsel) bárhol megérteted magad.

4, Rohad drága minden, pénzed legyen! (menő ez az utófinanszírozás, csak azt nem tudom hogy a csóró magyarok honnan vesznek 2500 eurót instant)

Nagyjából ennyi a lényege ennek a híres neves STSM-nek. A többi nap csak pazarlás az életemből, meg elveszi az időt azoktól, akikkel szívesen lennék.

Összefoglalásként elmondható, hogy tulajdonképpen 1 órás meeting után megkaptam az összes iránymutatást ami kell. Persze erre majd azt mondják, hogy majd lesz egy máshogy is, meg ahogy telnek a napok változik a véleményem. jah ezt a dumát már kurvasokszor hallottam: "jővőre könnyebb lesz". Nem fog itt semmi megváltozni, a véleményem se. Tulajdonképpen megtudtam amit akartam, bár ezt egy nagyobb mailbe is letolhatták volna. Nadehát Mindegy is. Egy életre megtanultam, hogy mit nem szabad csinálni, és mi az amit viszont kurvára csinálni kell!:) Hogy mik ezek pontosak, ezt majd legközelebb leírom. Most hazamegyek enni,aztán este meg msn Verával!:)

Jött a szerda. Reggel mentem be az egyetemre, mert aznap reggelre volt megbeszélve az első meetingem Jossal. Nagyon normális, rendes volt. Elmondta a lehetőségeket, semmit nem eröltetett. Nagyjából az van amit vártam: tojnak rá mit csinálok. ha lesz valami ok, ha nem nem...a legjobbakkal is megesik. Igazából be se kell járnom, de Jos megjegyezte hogy nekem is érdekem hogy foglalkozzak a dolgokkal. Ekkor kicsit az otthoni főnök szavai csengtek a fülembe, dehát egy kis nosztalgia sose árt. Amúgy nem mondott rossz dolgokat, csak egy nagy baj van. Engem ezeknek a dolgoknak egyike se érdekel. Majd részletesen leírom mi a tervezet, amúgy talán egy cikket megér. De példaképpen megemlítem az egyiket röviden. Írtak egy szoftvert olyan 2000 körül, meg írtak egy újat tavaly nyílt forráskodú szoftverek felhasználásával. A problémájuk az, hogy a régebbi verzió adatbázisa már, mint nem rakható csak úgy össze ezzel az újjal. Vagyis egy adatbáziskonvertálás kell nekik. Erre általában két és fél megoldás létezik. az egyik a google, vagyis hátha van ilyen konvertáló szoftver, vagy írsz egyet Te magad. Ez utóbbival összefüggésben (a plusz "fél" megoldás) ha ki tudod exportálni valamilyen formátumba (csv stb.) és beimportálod az újba. Namost ez informatikailag hol tudomány, azt nem tudom, de biztos érdekes. Mindenesetre ilyen verziós baszakodásokkal mindig is utáltam foglalkozni, az adatbázisok amúgy sem az én szakterületem.

Délután szállás után futkoztam. A szó szoros értelmében. Elmentem, beregisztráltam, aztán jött ez a house service-s dolog. Adtak egy listát aztán elengedtek hogy intézkedjek. Persze senkit nem értem el. Nem értem, hogy egy ilyen helyen az emberek minek adják meg a vonalas számukat, amikor mindenki dolgozik. Úgy látom itt a mobil nem menő. Pedig vannak hasznos tulajdonságai. Visszamentem a sráchoz, hogy ez így eléggé esélytelen, segítsen. Nagyon rendi volt. Igaz az első öt további kontaktot ő sem tudta elérni. Míg végül megtörtént a csoda! Felvette egy nő! Azonnal rohantam hozzá, első kérdésem az volt van-e net. Mondta persze hogy van, wlan, router ossza. A szoba is rendben van nagyjából, nem egy hilton, de nem igazán érdekelt. Úgyhogy lett netem meg szobám is. Este beszéltem még Verával aztán hullafáradtan elaludtam.

Hétfőn reggel 8:15-re jött hozzám Jos, aki az itteni prof. Jófej faszi, megmutatott mindent, csak az volt a baj tolta az infot kegyetlenül, én meg nem tudtam mind megjegyezni, de végülis a lényeg megmaradt. Amúgy meg ha valami nem megy, akkor meg kell kérdezni. Általában megértik az angolt, és nem is kell perfektnek lenned, akkor is meg tudod magad értetni mindenkivel.

Miután megérkeztünk a tanszékére, megmutatta az irodámat. A gépemet 3 órán keresztül vizsgálták, hogy instant ráléphetek-e a netre, nehogy valami balkáni vírust cipeljek magammal. De aztán végülis csak megengedték. Jos mondta, hogy délután menjek be regisztrálni az egyetemre, mert kell, utánna meg keressek egy végső szállás, ne a hostelban lakjak. Amúgy itt van egy iroda, ahol ezzel foglalkoznak. Na mondom zsír. Persze mire visszaértem a városba már zárva volt a regisztrációs iroda, mert csak fél 1-ig dolgoznak. Szóval a munkát itt sem viszik tulzásba, de erről majd később. Mivel nem tudtam regisztrálni a szálláskeresés is kimaradt az életemből hétfőn.

Ezután jött a kedd, amikor is félévnyitás miatt zárva volt az egész egyetem. Igazában véve az egész várost behálozza ez az egyetem és nagyon messze vannak egymástól az egyes karok. Ahol én vagyok az teljesen a város szélén van, de egyébként nem para gyalog se az út, Leuven kicsi város. Szóval kedden nem igazán tudtam mit csinálni, így sorozatoztam: nagyon durva a Legend of the Seeker első évadának a befejezése. Délután felkerestem egy edzőtermet, mert már nagyon felment bennem a pumpa. És hogy miért?

Ahogy Zaddichus mondta a sorozatban: "lesson number 1, Seeker" : soha ne aludjál hostelben!!!!!!! 6 emberből 2 olyan koncertet adott éjjelente, hogy azt mondtam ez nem igaz. Gyerekek így horkolni...ez hihetetlen. Miután kellőképpen felbasztam hétfőn éjjel az agyamat elővettem a mobilom, max. hangerő, ossián. Igaz rajtam volt a füles, de igen jól lehett azt hallani azon keresztül is. Fél órás magyar rock kiképzés után mindenki felébredt, akkora kuss volt, hogy végülis tudtam aludni pár órát. De nyilvánvaló, hogy ez nem megoldás, pláne ha másnap korán kelsz. Tehát az első lecke, hogy sohase aludjál másokkal, akiket nem ismersz!

De térjünk vissza a keddre. Kedd este leültem netezni. Mondanom sem kell az összes faszom kivolt, hogy a hostelben pénzért lehet csak netezni. elvártam volna egy ilyen országtól, hogy már a repülőtéren a seggembe kellett volna műtenek egy kurva kábelt, de legalább egy wlan vevőt. Mivel ez kimaradt és szegény belgáknak nem tellik netre, ezért kénytelen voltam kicsengettni az 5 óráért az 5 eurót. Leültem netezni. Sokmindenkivel beszéltem: Vera, Klári, Tila, Pepe stb. Erre 11-kor jön egy nő hogy zárnak. Persze már eleve ez is durva volt, hogy bezár a hostel bárja 11-kor, dehát mondom nem para, kiülök az előtérbe. Ahogy leraktam a seggem, jön a nő hogy nem jó, mert az épület ezen részét is lezárja. Magyarul mondtam neki hogy ne szopass, de nem reagált rá semmit. Ezután megkérdeztem tőle, hogy a lezárás másik oldalán ugye tudom fogni a netet (wlan). Mondja hogy nagyon sajnálja, de nem... Ekkor már k*rvaanyáztam... Nem hiszem el hogy egy ilyen helyen 20 euro/éjjel, valamint 5 euro netbérlés mellett 11-kor meghal az informatikai infrastruktúra. Itt mindenki tele van pénzzel és nem képesek venni még egy wlan routert, hogy uram bocsá a szobákba tudd fogni a netet.

Mondanom sem kell aznap éjjel is megint koncerten voltam...

Elöljáróban annyitt kell tudni, hogy egy pályázat keretein belül Leuvenbe (Belgium) utaztam ki és itt kutatok 5 hétig. Vigyázat! A kutatásban nincs benne az hogy talál!:) Nem sok idő, viszont még sosem voltam egyedül ennyi idejig külföldön ráadásul nem közel van a hely! Többet nem akarok írni erről a pályázatról névlegesen, hiszen fontos tudni, hogy itt a véleményemet és a tapasztalataimat olvassátok és nem ítélkezni akarok. Igyekszem minden nap írni valmai értelmest, de ez nem mindig fog összejönni. Se az hogy minden nap írok, se az, hogy értelmeset:D Persze mindenkinek más az értelmesség:P

Akkor kezdjük is el...

Először is még sose repültem. Tulajdonképpen nem paráztam tőle, és tényleg semmi para nincs benne. Felszállás előtt sokkal korábban kimentünk, mert nem tudtuk hogyan működik az ilyen beszállásos, csomagleadásos izék. Szal végülis kb. egy óránk maradt pluszban, ez idő alatt kicsit körbenéztünk ott a reptéren, meg ettünk egy sütit, meg ittunk kávét.

Aztán jött a búcsúzkodás.

A Kláritól (anyukám) már otthon elbúcsúztam, igyekeztem rövidre fogni, mert nem árulok el ujdonságot, hogy az anyukák féltik a fiaikat.:) Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy miután leléptem még sokáig szomorú volt:(. Az öregtől (apám) hamar elbúcsúztam (ő vitt ki a reptérre), tudtam, hogy nem az a búcsúzkodós típus, amit meg kell tenni meg kell tenni. Bucsúzkodás téren a legnagyobbik nehézséget Verától (barátnőm) való bucsúzkodás okozta, ott bizony összeszorult a gyomrom. Pontosabban nem is a gyomrom, hanem valamivel fölötte. Nem tudom de ha valami nagyon rossz történik velem mindig ott összeszorul ott. És ez nem volt kellemes élmény...

Ezután bementem a helyemre, ahol várni kell a gépre. Vártam egy háromnegyed órát, de közben már írták hogy késik a gép. Hát mondom ez a legjobbakal is előfordul, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Mígnem egyszer bemondják a gépnek lőttek az időjárás miatt. Ekkor pikk pakk elfutott az ideg, nem elég hogy mennem kell, már az elején itt szopat az élet. Kitereltek bennünket, aztán tégy amit jónak látsz. Hát mondom jól van akkor megyek megkérdezem az infot, meg egyébként is ott sok ember áll!:) Közben megismerkedtem egy csajjal, osztrák volt és Katarinának hívták. Kiderült hogy ugyanaz a szitu mint nálam, ő is Brüsszelbe akar menni. Kérdeztem, hogy ez mindennapos hogy törlik a gépeket. azt válaszolta vele nem történt még sose, pedig gyakran repül. Hát mondom fasza. Amúgy a csaj hót nyugodt volt, ellentétben velem, de amikor már őt is az ötödik emberke is lerázta láttam rajta hogy kezdi elveszteni a türelmét ő is.

Végülis felkeverettem egy direkt járatra ami Brüsszelbe szállt le. Amúgy a repülés nem nagy cucc, ez kábé olyan hogy először hűű de jó, aztán utánna semmi. Az első öt perc után már nem tudnak újat mutatni. Leszállt a repcsi, pikk pakk meg lehet találni mindent: bőröndöt, vasútállomást stb. Szóval vonattal megérkeztem Leuvenbe.

Ezután a szállást próbáltam megtalálni. Végülis sikerült. Egy totálisan beszívott faszit kérdeztem meg. Annyira be volt állva, hogy azt hiszem én is beálltam pusztán a felhőtöl, ami körbevette. Össze vissza beszélt, de végülis kinyögte, hogy "follow me". Tekertünk vele egy jót, aztán bement a sarki kebaboshoz megkérdezni hol van az utca amit keresek. Kiderült hogy az épület az orrunk előtt van.:)

Elfoglaltam a szállást, pancsoltam egyet, megnéztem egy Legend of the Seeker részt (köszi a sorozatot Pepe:)), majd lefeküdtem aludni.

Nagyjából ezzel zárult az első napom, hát nem volt izgalmaktól mentes az biztos. Ekkor még azért reménykedtem, hogy minden szép és jó lesz. Még talán annyit érdemes megjegyeznem hogy találkoztam egy magyar sráccal, aki igazából felvidéki, de magyarnak vallja magát. Jó fej srác, Pesten tanult, most a Prágai Egyetemen van mint PhD. Csak azért említem meg, mert később majd utalok rá.

Sziasztok!

Először is essünk túl egy apró, de fontos formai dolgon. Még soha nem írtam bloggot, ez ugye önmagáért beszél.:) Aki hatalmas ódákat és szépirodalmi alkotásokat vár, az itt biztosan nem fogja megtalálni, de persze ez nem is baj, mindenkinek más az izlése.:)

A blognak igazából két célja van. Egyrészrőll sokaktól kapok levelet, hogy mi van velem (erről majd később részletesen írok, hogy miért), és így könnyebb megosztani az élményeket, nem kell mindig egyesével válaszonom. Másodsorban szeretném leírni azokat a dolgokat, amelyket személyesen tapasztaltam. Ez így most nagyon tág fogalom, de majd mindenkinek leesik, hogy miről is van szó. Végülis az emberek nem azért olvasnak bloggot, mert húúú de sokminden okosság benne van, hanem mert ebéd után vagy a szabadidejükben szórakozni akarnak.

Igazában véve magamról nem kell sokmindent tudni, teljesen mindegy, hogy ki és mi vagyok, igaz?:) Amúgy a blog címében lévő név sokmindent elárul. De mivel így még nem biztos hogy megtaláltok iwiwen, ezért elárulom hogy 1982-ben születtem és soproni vagyok. Így már a nagyon kezdő iwiw guru is megtalál, amennyiben kíváncsi rám.:)

Első bloggolási sorozatom (van ilyen fogalom hogy bloggolási sorozat??) pedig egy belga kiutazással lesz kapcsolatos, nevezetesen Leuven városában vendégeskedem jelenleg. Igaz nem hosszú idejig, mindössze 5 hétig. Köszönöm a sok érdeklődést akik küldtek e-mailt meg érdeklődtek. Üzenem jól vagyok, de hogy jobban átérezze mindenki miről van szó, ezért neki is kezdek megírni mi a szitu igazában.