Hétfőn reggel 8:15-re jött hozzám Jos, aki az itteni prof. Jófej faszi, megmutatott mindent, csak az volt a baj tolta az infot kegyetlenül, én meg nem tudtam mind megjegyezni, de végülis a lényeg megmaradt. Amúgy meg ha valami nem megy, akkor meg kell kérdezni. Általában megértik az angolt, és nem is kell perfektnek lenned, akkor is meg tudod magad értetni mindenkivel.

Miután megérkeztünk a tanszékére, megmutatta az irodámat. A gépemet 3 órán keresztül vizsgálták, hogy instant ráléphetek-e a netre, nehogy valami balkáni vírust cipeljek magammal. De aztán végülis csak megengedték. Jos mondta, hogy délután menjek be regisztrálni az egyetemre, mert kell, utánna meg keressek egy végső szállás, ne a hostelban lakjak. Amúgy itt van egy iroda, ahol ezzel foglalkoznak. Na mondom zsír. Persze mire visszaértem a városba már zárva volt a regisztrációs iroda, mert csak fél 1-ig dolgoznak. Szóval a munkát itt sem viszik tulzásba, de erről majd később. Mivel nem tudtam regisztrálni a szálláskeresés is kimaradt az életemből hétfőn.

Ezután jött a kedd, amikor is félévnyitás miatt zárva volt az egész egyetem. Igazában véve az egész várost behálozza ez az egyetem és nagyon messze vannak egymástól az egyes karok. Ahol én vagyok az teljesen a város szélén van, de egyébként nem para gyalog se az út, Leuven kicsi város. Szóval kedden nem igazán tudtam mit csinálni, így sorozatoztam: nagyon durva a Legend of the Seeker első évadának a befejezése. Délután felkerestem egy edzőtermet, mert már nagyon felment bennem a pumpa. És hogy miért?

Ahogy Zaddichus mondta a sorozatban: "lesson number 1, Seeker" : soha ne aludjál hostelben!!!!!!! 6 emberből 2 olyan koncertet adott éjjelente, hogy azt mondtam ez nem igaz. Gyerekek így horkolni...ez hihetetlen. Miután kellőképpen felbasztam hétfőn éjjel az agyamat elővettem a mobilom, max. hangerő, ossián. Igaz rajtam volt a füles, de igen jól lehett azt hallani azon keresztül is. Fél órás magyar rock kiképzés után mindenki felébredt, akkora kuss volt, hogy végülis tudtam aludni pár órát. De nyilvánvaló, hogy ez nem megoldás, pláne ha másnap korán kelsz. Tehát az első lecke, hogy sohase aludjál másokkal, akiket nem ismersz!

De térjünk vissza a keddre. Kedd este leültem netezni. Mondanom sem kell az összes faszom kivolt, hogy a hostelben pénzért lehet csak netezni. elvártam volna egy ilyen országtól, hogy már a repülőtéren a seggembe kellett volna műtenek egy kurva kábelt, de legalább egy wlan vevőt. Mivel ez kimaradt és szegény belgáknak nem tellik netre, ezért kénytelen voltam kicsengettni az 5 óráért az 5 eurót. Leültem netezni. Sokmindenkivel beszéltem: Vera, Klári, Tila, Pepe stb. Erre 11-kor jön egy nő hogy zárnak. Persze már eleve ez is durva volt, hogy bezár a hostel bárja 11-kor, dehát mondom nem para, kiülök az előtérbe. Ahogy leraktam a seggem, jön a nő hogy nem jó, mert az épület ezen részét is lezárja. Magyarul mondtam neki hogy ne szopass, de nem reagált rá semmit. Ezután megkérdeztem tőle, hogy a lezárás másik oldalán ugye tudom fogni a netet (wlan). Mondja hogy nagyon sajnálja, de nem... Ekkor már k*rvaanyáztam... Nem hiszem el hogy egy ilyen helyen 20 euro/éjjel, valamint 5 euro netbérlés mellett 11-kor meghal az informatikai infrastruktúra. Itt mindenki tele van pénzzel és nem képesek venni még egy wlan routert, hogy uram bocsá a szobákba tudd fogni a netet.

Mondanom sem kell aznap éjjel is megint koncerten voltam...